Háromnyelvűség Pozsonyban

Az újkori Pozsonyra mindig is a multikulturalitás és a többnyelvűség volt a jellemző. A századfordulón Pozsony lakosságának több mint felét a németek alkották, egyharmadát a magyarok és de jelentős számú szlovák lakosság is élt a városban. Az utcán és a közéletben ekkor még a magyar és a német nyelv volt az uralkodó. Trianon után a város etnikai összetétele gyors változásnak indult. 1921-ben már a város lakosságának 42%-a csehszlováknak, 30%-a németnek és 24%-a vallotta magát magyarnak. Ez a változás a város nyelvhasználatában is megmutatkozott. A több ezer ide költözött cseh miatt új elemet jelentett a cseh nyelv megjelenése, de a visszaemlékezők szerint egyik pillanatról a másikra olyanok is szlovákul kezdtek beszélni, akik addig kizárólag a magyart vagy a németet használták.

Az utcán, a hivatalokban és a kávéházakban azonban továbbra is békésen megfért egymás mellett a három nyelv, sőt az ún. pressburgerek (a régi Pozsonyiak, akik gond nélkül tudtak az egyik nyelvről a másikra váltani) jiddis (zsidó) szavakat is kevertek beszédükbe. A húszas években gyors virágzásnak indult egyesületekben is jól megfértek egymás mellett a különböző nyelvek. Amikor 1933-ban a Ligetfalui Önkéntes Tűzoltóegylet alapításának 60-ik évfordulóját ünnepelte, az ünnepségeken természetes volt mindhárom nyelv használata. A Tűzoltóegylet tagjai az ünnepség első estéjén még nemzetiségek szerint, külön-külön ünnepeltek. A magyarok például az egyik helyi vendéglőben a Piros bugyelláris című színművet nézték meg. Másnap azonban már közös ünnepségre gyűltek össze, ahol mindhárom nemzetiség saját műsorral, és saját nyelvén lépett fel, s természetesen közösen indultak az elhunyt tűzoltók sírját megkoszorúzni, s közösen vonultak végig a város utcáin is, mindenki a saját nótáit énekelve.

A visszaemlékezők szerint még a kávéházakban és a Pozsonyra oly jellemző borkimérésekben sem voltak nemzetiségi összetűzések, s senkit nem zavart, hogy az egyik asztalnál németül, a másiknál szlovákul a harmadiknál pedig magyarul beszélgettek illetve énekeltek.
Miután az 1930-as népszámlálás szerint a magyarok aránya 20% alá csökkent (a kimutatott 15,8%-tól valójában több volt a magyar), megszűnt a hivatalos nyelvhasználat lehetősége, az addig háromnyelvű utcatáblákat pedig kétnyelvűre (szlovák-német) cserélték le. A város tényleges háromnyelvűsége azonban a második világháború végéig megmaradt.

 

Keresés a tudástárban

selye