Párbajozó magyar politikusok

A két világháború közötti szlovákiai magyar politikusok vitái a maitól személyeskedőbbek voltak és általában sajtó nyilvánossága előtt zajlottak. Mivel a politikai elit tagjai között több nemesi származású egyén is volt, nem meglepő, hogy a viták rendezése olykor sajátos módon zajlott. 1926 elején az egyik szlovák lap majd egy rendőri jelentés is arról tudósított, hogy Szent-Ivány József a Magyar Nemzeti Párt vezére és Jabloniczky János az Országos Keresztényszocialista Párt egyik vezető személyisége a köztük kirobban vitát hagyományos módon, párbaj útján rendezték.

A rendőrség információi szerint a vita az 1925-ös választási kampány idején indult, amikor Jabloniczky a Prágai Magyar Hírlap hasábjain a magyar pártok közötti ellenségeskedés okozóját Szent-Iványban jelölte meg. Amikor az MNP vezére válaszában megtámadta Jabloniczkyt, az párbájra hívta Szent-Iványt. A párbaj mint a viták elintézésének a módja Csehszlovákiában és Magyarországon is tilos volt, ám az ezeréves országot visszaálmodó Horthy-korszak Magyarországán a tiltás ellenére is reneszánszát élte a viták „lovagias elintézése.” Az íratlan és a párbajkódexekben rögzített szabályok szerint a párbajozóknak párbajképeseknek kellett lenniük, ami esetünkben adott volt, hiszen egy nemesről és egy diplomás értelmiségiről volt szó, akik az úri középosztály körébe tartoztak. A két szlovákiai magyar politikus közötti párbajra 1925. december 10-én Budapesten került sor. A karddal vívott küzdelem végeredményéről egymásnak ellentmondóan tudósítanak a források. Egy rendőrségi jelentés szerint Szent-Ivány győzelmét hozta, az egyik szlovák lap írása szerint viszont miközben Jabloniczky sérülés nélkül úszta meg a párbajt, addig Szent-Ivány a hasán és a fején is megsérült.

 

Keresés a tudástárban

selye