Hűség, lojalitás, identitás – a kisebbségi léthelyzet dilemmái

A dualizmus kori Magyarország nemzetállami törekvései a nem magyar etnikai régiókban, így a felső-magyarországi szlovák vármegyék területén is súlyos feszültségeket halmozott fel a magyar megyei, járási, helyi közigazgatással szemben, a többségében magyar tannyelvűvé változtatott népoktatásügyben, a magyarosodás ügyét felkaroló felvidéki zsidósággal és a magyar nyelv terjesztését támogató egyesületekkel, egyházi törekvésekkel szemben. Mindez nagy mértékben hozzájárult a csehszlovák hatalom-átvétel hónapjaiban a helyi konfliktusok kirobbanásához, a magyar hivatalnokok, értelmiségiek, lelkészek, zsidó kereskedők, kocsmárosok ellen irányuló atrocitások, inzultusok terjedéséhez.

A Csehszlovákia részeként már korábban de facto elismert Szlovákia ideiglenes határairól a győztes hatalmakat képviselő francia külügyminisztériumnál Edvard Beneš, csehszlovák külügyminiszter által kijárt döntést Vix alezredes, a budapesti antant misszió vezetője 1918. december 24-én adta át Károlyi Mihály miniszterelnöknek. Ugyanakkor a csehszlovák nemzeti bizottság már 1918. december 10-én az 1918. évi 64. számú törvénnyel szabályozta a szlovákiai rendkívüli ideiglenes intézkedések hatálya alá eső kérdéseket, egyebek közt a hivatalos nyelvhasználat ügyét. „Szlovákországban szlovák nyelvű a hivataloskodás. A Szlovákországban honos nyelvek használatának jogáról külön rendelet fog kiadatni.” Az 1918. november elején megindult csehszlovák katonai akciók mellett az egyre általánosabb jogbizonytalanság körülményei a nyelvhatártól északra eső vegyes vagy szórvány területek, városok magyar lakosságát egyre nagyobb számban menekülésre, a tömbmagyar területeken élőket pedig az új helyzettel való szembesülésre késztették.
Jócsik Lajos az Iskola a magyarságra címmel 1939-ben megjelent nemzedéki összegzésében az 1919. februári szlovákiai vasutassztrájk motívumaiban, illetve a sztrájk leszerelését célzó ellenlépések megosztó hatásában jelölte meg azt az első kollektív kisebbségi tapasztalatot: a többségi hatalommal szemben az ellenállás kudarca nem egyszerű vereség, hanem súlyos erkölcsi dillema, amely morális csődhelyzetbe juttatja az érintetteket. A dilemma feloldása, a csődhelyzet elkerülése érdekében rögtön a kisebbségi lét kezdetén sokan az ellenállás értelmetlenségére következtettek. Ők a teljes kiszolgáltatottságtól tartva és a menekülés, távozás lehetőségét elutasítva, az alkalmazkodást, a behódolást választották. Ki a túlélésben bizakodva, ki a beletörődés jegyében.
Tény és való, hogy az egzisztenciális kérdéssé vált lojalitás, a csehszlovák hatóságoktól megkövetelt hűségnyilatkozat vállalása vagy megtagadása, a csehszlovákiai magyar kisebbség első nagy próbatétele volt. A nyelvhatártól északra eső, szlovák többségű városokból ezerszámra menekültek, települtek át Magyarországra a hűségesküt megtagadó hivatalnokok, állami alkalmazottak. De a közel 130 ezer menekült közt nagy számmal voltak közalkalmazottak, hivatalnokok, értelmiségiek, tanárok, tanítók is, akik nagyon hiányoztak a kisebbségi magyart közösség önszerveződésének kezdeti szakaszában.

 

Keresés a tudástárban

selye