Pressburg – Pozsony – Wilsonovo mesto – Bratislava (1918-1919)

1918 Szilveszterének napján a Barreca Riccardo olasz ezredes vezette csehszlovák légiós egység ellenállás nélkül elfoglalta Pozsonyt. Jankó Zoltán főispán és kormánybiztos, Kánya Richárd polgármester a pozsonyi főpályaudvaron készült jegyzőkönyv tanúsága szerint ünnepélyes óvást emeltek "a városnak mint magyar-német városnak a csehszlovák állam exponensei által való megszállása ellen". Követelték a népszavazás kiírását, hogy "a várost és lakosságot megmentsék az ősi hazától való erőszakos elszakítástól és a csehszlovák államterülethez való kikényszerített átcsatolástól". 

Samuel Zoch a város új zsupanja, az olasz ezredes és a csehszlovák hatóság többi jelenvolt képviselői ugyancsak ünnepélyesen kijelentették, hogy "a várost csupán a lakosság biztonsága céljából, a wilsoni elvek alapján kötendő békekötésig szállják meg katonai karhatalommal." A katonai-karhatalmi hatalomátvétel feltételeit ilyen és ehhez hasonló jegyzőkönyvekben rögzítették a Csehszlovákiához került városokban, falvakban.
Az 1919 januárjában rövidéletű és erőtlen helyi ellenállási akciókat könnyedén felszámoló csehszlovák légiós alakulatok megszállták a Csehszlovákiának ítélt magyar területeket. Szlovákia teljhatalmú minisztere, Vavro Šrobár 1919. február 3-án indult el korábbi székhelyéről Zsolnából Pozsonyba, hogy ott rendezze be Szlovákia új közigazgatási központját. A pozsonyi német és magyar szociáldemokraták kezdeményezésére a szlovákiai vasutakat Šrobár Pozsonyba költözése elleni tiltakozásul általános sztrájk bénította meg. A csehszlovák állami felügyelet alá került magyar vasutasok és postások általános sztrájkja volt a legnagyobb kiterjedésű tiltakozó akció a magyar többségű területek népszavazás nélküli elcsatolása ellen.
Šrobár bevonulása ellen a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem magyar tanári kara az ünnepségekről való távolmaradással tüntetett, amiért az egyetem vezetését internálták, az egyetemet bezáratták, majd rövid időn belül felszámolták. A kiváló magyar tanári kar nagyobb része az egyetemmel együtt része Pécsre került, ahol Faludy Ferenc professzor vezetésével a magyarországi kisebbségkutatás fontos műhelye működött a két világháború között.
A városban az új hatalommal való együttműködés megtagadásával és a vasutas-postás sztrájk támogatásával tíz nap alatt rendkívül feszültté vált a helyzet. 1919. február 12-én a pozsonyiak tiltakozó nagygyűlést szerveztek, amelyet azonban a csehszlovák légiós járőrök sorozatlövésekkel szétvertek. A hét halálos áldozatot és 23 súlyos sebesültet követelő rendteremtés után Šrobárék nekiláttak Pozsony és egész Szlovákia magyartalanításához. A pozsonyi magyar egyetem működését betiltották, a város magyar és német feliratait szlovákra cserélték, a magyar tisztviselőket menesztették, Fadrusz Jánosnak az egykori koronázási téren emelt Mária Terézia-szobrát szétzúzták. De a többi magyar városokban is egymást érték az ehhez hasonló események.
A szlovákosítási hullám elérte az iskolákat, hivatalokat, de még az egyházakat is. Šrobárt fölöttébb ingerelte a magyarság legkisebb ellenállása is. Ezért igyekezett felgyorsítani az átmeneti időszak szlovákosító intézkedéseit, s ennek érdekében nem kímélte a magyar közösségek számára létfontosságú intézményeket sem. A szlovák nemzeti radikalizmus káros külföldi következményeire intve maga Masaryk elnök próbálta mérsékletre bírni teljhatalmú szlovák miniszterét 1919 december 27-ei bizalmas memorandumában: "Egyetlen magyar sem mond le a Szlovákia visszaszerzésre vonatkozó reményekről, ezzel számolnunk kell. S ezért a szlovákosításnak tervszerűen és fokozatosan kell történnie… Különösen fontos a külső nyelv kérdése. Nemcsak a hivatalokra gondolok, hanem a cégtáblákra, utcanevekre. Arról számoltak be nekem, hogy a pozsonyi színház szlovák feliratot kapott. Amennyiben ez igaz, úgy nagy hiba történt. Szlovák feliratnak csak a szlovák színházon kell lennie. (…) Feliratokkal, utcanevekkel Pozsonyt nem lehet elszlovákosítani…"

 

Keresés a tudástárban

selye