Jászi Oszkár Nemzetiségi Minisztériumának tervei a felső-magyarországi területek megőrzésére

A nagyhatalmak a páduai fegyverszüneti megállapodásban nem ismerték el önálló államként Magyarországot, s ez a helyzet fennmaradt a békeszerződés megkötéséig. Az 1918. október 31-étől 1919. január 18-áig működő Károlyi-kormány, majd 1919. január 18-ától március 20-ig a Berinkey Dénes vezette kormány és Károlyi Mihály a népköztársaság elnöke a háború utáni rendezést alapvetően a békekonferencia döntésétől remélte, a maguk lehetőségei szerint igyekeztek megakadályozni az ország felbomlását. Az átmeneti belső rendezés eszközeivel megpróbálták befolyásolni az antant hatalmak és az Egyesült Államok magatartását az 1919. január 18-án megnyitott békekonferencián, amelyre Magyarország képviselői a többi vesztes állammal azonos módon nem kaptak meghívást. 

A Jászi Oszkár vezette Nemzetiségi Minisztérium provizórium politikájának az volt a lényege, hogy a román, rutén, szlovák, szlovén, bánsági német vezetőkkel tárgyalásokat kezdeményezzen és a békekonferencia döntéséig olyan átmeneti állapotok kialakításában egyezzenek meg, amelyek a csehszlovák, román, jugoszláv területi követelésekkel szemben a méltányos etnikai határok alternatíváját is fel tudják mutatni. Ennek elvi megalapozását szolgálta az országnak nemzeti és területi autonómiák szerinti „keleti Svájc formában” történő átalakítása.
A csehszlovák kormány által igényelt történeti magyarországi területekre vonatkozóan a Nemzetiségi Minisztériumban a következő öt alternatíva fogalmazódott meg:
a) A Nemzetiségi Minisztérium hallgatólagosan támogatta Gragger Róbert egyetemi tanár körmöcbányai kezdeményezését, amely egymillió felvidéki aláírás összegyűjtésével népszavazás szeretett volna kikényszeríteni a csehszlovák kormány által követelt területek hovatartozásáról.
b) Az etnikai választóvonal mentén kijelölt szlovák államalakulat messzemenő autonómiájának biztosítása. A Berinkey-kormány 1919. március 12-én tette közé az 1919:XIX. számú néptörvényt, amelyben azt rögzítik, hogy a békeszerződés aláírását követően a felső-magyarországi szlovák többségű területekből Slovenská Krajina néven autonóm területet kell kialakítani.
c) A keleti szlovák mozgalom támogatásával megbontani a szlovák nemzeti mozgalom egységét. A magyar kormány hallgatólagosan támogatta Dvortsák Győző sároseperjesi levéltáros keleti szlovák parciális mozgalmát, amely 1918. december 11-én Kassán a Szlovák Népköztársaság kikiáltásához vezetett. A csehszlovák csapatok elől a Dvortsák vezette keleti szlovák „kormány” Budapestre helyzete át székhelyét.
d) Jászi Oszkár a Károlyi-kormány nemzetiségi minisztere a prágai kormány és a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Tanács képviselőivel olyan föderatív vagy kantonális megállapodás kialakítása, amely a szlovák lakta területeket a közös állam keretei közt tartotta volna.
e) A magyar kormány a sikertelen tárgyalások után arra törekedetett, hogy a Csehszlovákiához kapcsolódó Szlovákia határainak előzetes kijelölése megegyezéses alapon az etnikai elv figyelembe vételével történjen. Ezt szolgálta az 1918. december 6-i Bartha-Hodža demarkációs megállapodás.

 

Keresés a tudástárban

selye