A csehszlovák–magyar demarkációs vonalak kijelölése

A Magyar Királyság területén egészen a balkáni front áttöréséig nem volt egyetlen ellenséges hadsereg sem. Az összeomlás azonban a központi hatalmak olasz, balkáni és nyugati fronton történt összeroppanását követően heteken belül Magyarország esetében is bekövetkezett. Mégpedig a nem magyar nemzeti mozgalmak – a románok, szerbek, horvátok, szlovének, szlovákok, ruszinok, erdélyi szászok és osztrák-németek – szeparatista, illetve államalapító mozgalmai formájában. A szerb-horvát-szlovén, cseh-szlovák-rutén egységtörekvések konkrét és gyorsan megvalósuló államalapítási programok formáját öltötték.

Az 1918. november 11-i páduai fegyverszüneti megállapodás említés nélkül hagyta a Monarchia részét alkotó Magyar Királyságot. A magyarországi fegyverszüneti feltételek tisztázása 1918. november 13-án Belgrádban Franchet d’ Espréy tábornokkal aláírt aláírt fegyverszüneti megállapodás magyar fennhatóság alatt hagyta az egész felső-magyarországi szlovák régiót. Ezt a megállapodást azonban a Pichon francia külgyminiszter november 29-én teljes egészében felülbírálta. Ennek jegyében a belgrádi francia parancsnok december 3-áán egész Szlovákia kiürítését követelt Károly Mihály miniszterelnöktől. Pichon december 19-én elfogadtatta a Beneš által sürgetett új demarkációs vonalat, amelyet Ferdinand Vyx alezredes, a budapesti antant misszió vezetője 1918. december 23-án jegyzékben nyújtott át a magyar kormánynak. Ez a jegyzék a Duna-Ipoly vonalban jelölte meg a csehszlovák állam előzetes határát.
Míg a Bartha–Hodža demarkációs vonal Dévény, Bazin, Szered, Érsekújvár, Verebély, Garamkovácsi, Lest, Losonc, Szomolnok, Margitfalva, Tőketerebes, Szobránc, Homonna településeken kersztül haladt a Laborc folyó vonaláig, s annak mentén érte el az ésszakkeleti országhatárt, a Vix-jegyzékben szereplő „csehszlovák ország történeti határa” a Duna és az Ipoly folyásával kijelölt vonal, amely Losonc alatt, Ozsgáyánon, Rimszombaton, Tornalján, Perkupán, Hidasnémetin, Lasztócon keresztül vezetett az Ung és Laborc torkolatáig, majd onnan az Ung mentén az Uzsoki szorosnál érte el az országhatárt. A mindkét esetben francia döntéssel megszületett határkijelölés között az etnikai elv feladása, illetve a folyam- és vasúti határokkal azonosított katonai, stratégiai szempont fölénbe kerülése jelentette a különbséget. A csehszlovákiai magyar kisebbség létrejötte szempontjából éppen ez a mozzanat, az etnikai tényező jelentőségének a határkijelölés folyamatában való háttérbe szorulása bizonyult döntőnek.

 

Keresés a tudástárban

selye