A csehszlovákiai magyarok felekezeti megoszlása

A történelmi Magyarország területéből a Csehszlovák Köztársasághoz csatolt részeken az 1910-es népszámlálás szerint 1 070 000 magyar élt. Ez a szám az 1930-as népszámlálás adatai szerint 720 ezerre esett vissza. A Szlovákia területén élő lakónépesség, tradicionális vallásosságának köszönhetően, néhány ezer főt leszámítva, szinte teljes egészében valamely egyház tagjának vallotta magát. A cseh országrész területén sokkal nagyobb szerepe volt a szekularizációnak és a két háború közti időszakban itt több mint 700 ezren – az ország lakosságának 7,2%-a – felekezeten kívülinek vallotta magát. Szlovákia felekezeti összetételében meghatározó volt a római és görög katolikusok aránya (77,4%) mellett az evangélikus (12,8%), református (4,8%) és az izraelita (4,5%) felekezet jelenléte.

Csehországban a katolikus egyház mellett a Csehszlovák Köztársaság megalakulásával egy időben, hatalmi igyekezettel létrehívott, huszita hagyományokra alapozó nemzeti egyház, a Csehszlovák Egyház volt a második legjelentősebb egyházi tömörülés. A Szlovákia és Kárpátalja területén élő magyarság felekezet szerinti megoszlása a történelmi egyházakhoz való tartozás tükrében az 1910-es és az 1930-as népszámlálás alapján a következő volt (a százalékos adatok azt mutatják, hogy az adott felekezeteken belül milyen arányt képviseltek a magyar hívők az össz-szlovákiai népességhez viszonyítva):

1910     % 1930    %
római katolikus 629 220 (30,2) 454 912 (18,3)
református 212 192 (95,5) 197 484 (90,2)
görög katolikus 67 941 (11,5) 27 194 ( 4,7)
evangélikus 53 150 (13,4) 21 032 ( 5,1)
izraelita 107 719 (47,2) 16 807 ( 6,5)

Ebből következőleg a magyarság 21,4%-a vallotta magát reformátusnak, 3,4%-a evangélikusnak. Alig valamivel több volt ettől a görög katolikusok részaránya, míg az izraelita felekezetűek részaránya a korábbi (1921-es) népszámláláshoz viszonyítva 3,4%-ról, 1,6%-ra esett vissza. A többséget 70%-al a római katolikusok képezték. A vallástalan magyarok létszáma az 1930-as népszámlálás adatai szerint elenyésző, 1187 főt tett ki és elhanyagolható, néhány száz főben volt mérhető a más (kis)felekezetekhez tartozó magyarok száma is.

A Csehszlovákiához csatolt terület létszámban és kiterjedésben is legnagyobb egyházában a katolikus egyházban a két világháború közti időszakban 311 magyar plébánia működött. Ebből 155 a nagyszombati adminisztratúrához, 44 a rozsnyói püspökséghez, 37 a szatmári egyházmegye csehszlovák területéhez tartozott. A kassai egyházmegye csehszlovákiai részén 52-, a szepsi püspökség keretében pedig 2 magyar plébánia volt. A nyitrai egyházmegyében 15 magyar nyelvű plébánia működött, a besztercebányai egyházmegyében pedig 2 vegyes nyelvű plébániáról tudunk. Az eperjesi görög katolikus püspökség fennhatósága alá 5 magyar plébánia, a munkácsi görög katolikus püspökséghez  pedig 20 magyar plébánia tartozott.

A történelmi Felvidék második legnépesebb lélekszámú egyháza a református egyház volt. 1918 után itt 3 református egyházkerület működött, a Dunán inneni, Tiszán inneni és a Kárpátaljai. Közülük a Dunán inneni 80 lelkészi állással rendelkezett, a Tiszán inneni 128-cal, a Kárpátaljai 79-cel. E három egyházkerület alkotta a hivatalosan is megalakuló Csehszlovákiai Református Egyetemes Egyházat, melynek összesen 449 magyar nyelvű, 12 vegyes nyelvű és 31 szlovák nyelvű gyülekezete volt a két háború között. Az egyház szlovák anyanyelvű gyülekezetének létszáma mintegy 10 ezer főt tett ki.

A Csehszlovákiához került evangélikus egyházat az állami fennhatóság osztotta nyugati és keleti egyházkerületre. A 320 evangélikus felföldi gyülekezetből 45 volt a német és 15 a magyar nyelvű gyülekezetek száma.

 

Keresés a tudástárban

selye